Kisberény község
A település neve először az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő “Beren” alakban, mivel ekkor a somogyi főesperességnek már plébániája volt itt. Két évszázad múltán, 1536-ban két Kisberény került az adólajstromba. Az egyik Török Bálint birtoka volt, a másikon Peresznei Istvánné, Peresznei Egyed, Lengyel Boldizsár és a Szentmiklósi Pálos Rend osztoztak. A Pannonhalmi Bencés Főapátság 1660. évi dézsmaváltság jegyzéke már Pető László jószágaként tünteti fel a környéket, mely fél évszázaddal később a pribéri Jankovich család tulajdonába került és maradt egészen a XX. század első harmadáig. 1914-ben Jankovich-Bésán József volt itt a földesúr. Ekkor a településhez tartozott Gyula-puszta és Lippa-puszta is.
Kisberényben olyan közeli a zöld erdőség, mely a völgyben fekvő apró települést körülöleli, hogy a kertek vége a rengeteg széléig fut. Jellemző fafajok e vidéken a méhészek kedvelte akác, valamint az enyhe dombokon és a védett völgyekben egyaránt jól terebélyesedő tölgy- és cserfa.
